Akárcsak a tört betűk, a kurrens is hirtelen irányváltásokkal jellemezhető. Ezen kívül a betűk szinte mindig összekötöttek. Kerülték a hézagokat, és azt is, hogy ugyanazt a vonalat újra áthúzzák – akár a papíron, akár a levegőben. Olyan esetekben, amikor ez a római típusú kurzív írásnál előfordulna, a kurrens egyszerűen egymás mellé helyezi a vonásokat.

Egy írásművész kurrense (Johann Gottfried Koeppel, 1781)

A kurrens egyben az akkori írásművészek stílusa is volt, akik dekoratív díszítésekkel pompáztatták fel a betűtípust a nagybetűknél, felmenő és lemenő száraknál. Ez adta a stílusnak jellegzetes arányait viszonylag kis x-magassággal.

Ezekkel a vonásokkal idővel teljesen kifejlődve a kurrens a latin írás saját ágává vált. A kis x-magasság a cikk-cakk mintákkal és hasonló betűformákkal kombinálva inkább dekoratívvá tette a betűstílust, mint olvashatóvá.

Amikor valaki megtanult németül írni, meg kellett tanulnia a római blokk betűket és kurzívot, valamint a tört betűs és kurrens betűket, amelyek a leggyakrabban használt stílusok voltak az írásos és nyomtatott némethez. Ezért ezek köznyelvi elnevezése "Deutsche Schrift" (német írás) lett.

A "latin írás" és a "német írás" közötti szemantikai különbségtétel később támogatásul szolgált a 19. század végén és a 20. század első felében növekvő nacionalista ideológiához. Az úgynevezett német írást egyedülálló és felsőbbrendű német alkotásként dicsőítették, és nacionalista szimbólumként használták.

Sütterlin

A 20. század elején a kurrens tanítását megreformálták. A kurrens arányai az acéltoll hatásával sem voltak különösebben olvashatóak, sem jó alapot nem adtak jellegzetes személyes kézírás stílushoz. Ludwig Sütterlin német grafikus megreformált ábécéket fejlesztett ki Poroszország állam kultúrminisztériuma számára. A kurrens ábécé 1915-ben került bevezetésre. Az 1930-as évekre ez lett a domináns írástípus a német írás tanításához. Bár Ludwig Sütterlin latin ábécét is készített az iskolák számára, az ő neve a kurrens stílusának szinonimájává vált.

Sütterlin nem próbált meg új betűket kitalálni. Ehelyett módosította a meglévő kurrens stílust, hogy könnyebbé tegye az írást és olvasást. A betűk általános tervezése alapvetően változatlan maradt. De az arányokat egyszerű és olvashatóbb 1×1×1 arányra változtatták (felmenő szár/x-magasság/lemenő szár). A kezdők most egyenesen írták a betűket és Redis tollal, nyomásmodulálás nélkül az írás közben.

A Sütterlin és tört betűs betűtípusok használatát aktívan támogatták, sőt megkövetelték, amikor a nácik 1933-ban hatalomra kerültek. A tankönyvek kiadóinak tört betűs betűtípusokat kellett használniuk, és a kurrens írásra kellett összpontosítaniuk. A zsidó kiadók viszont nem használhattak semmilyen úgynevezett "német betűtípust". Az 1930-as évek alatt tehát a tört betűs és kurrens írás ismét növekedésnek indult, és ennek a használatnak politikai konnotációi lettek egyre hangsúlyosabbak.

Offenbacher Script

Rudolf Koch híres német kalligráfus és betűtervező is bekapcsolódott a játékba, és saját kurrens írástípust fejlesztett ki. 1927-ben jelent meg az Offenbacher Script néven. Koch olyan írást akart, ami nemcsak könnyű írni, hanem lehetővé teszi a művészi minőséget és szabadságot is. A tervezés sokkal élénkebb volt, mint Sütterlin kurrens ábécéje, és Hessen államban is bevezették az iskolákban. A tipográfia és kalligráfia területén szerzett jó hírneve ellenére Rudolf Koch írásstílusa nem terjedt el széles körben.

1941-ben, éveken át tartó tipikus német betűstílusok támogatása után a dolgok egyik napról a másikra megváltoztak. A nácik rájöttek, hogy nem tudják könnyen rákényszeríteni betűstílusaikat a meghódított területek népére. A német fém betűtípusokat egész Európában kellett szállítani, hogy nyomtatni lehessen velük, ami meglehetősen drága volt.

Ezért a nácik pragmatikus megközelítést választottak: kitaláltak egy zsidó kapcsolatot a tört betűs betűtípusok fejlesztésével, és ezzel betiltották az összes "német betűtípust". Most a római blokk betűket és kurzívot javasolták Normalschrift-ként ("normál írás"). Ezután a tört betűs és kurrens gyorsan kiment a használatból, és eltávolították őket az iskolai tananyagból. Ezzel évszázadok kézzel írt némete olvashatatlanná vált a nagyközönség számára.

Az eredeti cikk elérhető ezen a linken.

Írta: Ralf Herrmann - fordította Serfőző Péter

‍