Miért veszti el a design azokat a vitákat, amiket meg kellene nyernie

Képzeld el, hogy a design szakma olyan lenne, mint a pilóták vagy sebészek munkája – senki sem izgulna amiatt, hogy egy szoftver helyettesíti őket. Miért van akkor most akkora pánik a design területén az AI miatt? A válasz egyszerű: a design már évek óta átadta a döntéshozatali jogkört, miközben megtartotta a kivitelezési felelősséget. Az aggodalom nem arról szól, hogy a gépek hirtelen kreatívak lettek, hanem arról, hogy a designt már régen csak gyártásként kezelik a legtöbb cég.

A helyzet nem újkeletű. Minden generáció megkapja a saját apokalipsisét – korábban az asztali kiadványszerkesztés, a CAD szoftverek, majd a sablonkönyvtárak jelentették volna a design végét. Egyik sem következett be. Volt egy rövid időszak, amikor ez megfordulni látszott: az Apple bebizonyította, hogy a design nem díszítés, hanem kormányzó erő. Náluk a termékdesign, a bolt, a csomagolás, az interfész – minden egy rendszerként működött. Igazgatótanácsok figyeltek fel, fődesign-vezetők jelentek meg. A probléma az volt, hogy ezt a pillanatot megünnepelték, mielőtt biztosították volna. Amikor ezek a vezetők távoztak, a hatalom is velük ment.

Ma a design támogató funkcióvá vált – workshopokat vezet, stakeholdereket hangol össze, opciókat gyárt. Elfelejtette, hogy az ő dolga lenne eldönteni, mi legyen, nem csak azt kommunikálni, amit mások már eldöntöttek. A Nike vagy az Airbnb még mindig úgy kezeli a designt, mint a jelentés motorját, nem mint dekorációt. Náluk az AI nem fenyegetés, hanem eszköz. A design-nak nem hatékonyabbá kell válnia – hanem nehezebben felülírhatóvá. Ha feladja a döntés jogát, végül feladja a létjogosultságát is.