Miért rajongnak az AI márkák a talpas betűkért?
Kurátor: Serfőző Péter
Érdekes jelenség: míg a mesterséges intelligencia egyre hidegebb lesz, a márkák egyre melegebbé teszik magukat. A Monotype kreatív igazgatója mesél arról, hogy miért váltanak tömegesen "emberibb" betűtípusokra az AI cégek.
Mentor Faktor
Mi történik, ha a legmodernebb technológiák hirtelen visszanyúlnak a múltba? Pontosan ezt látjuk most az AI márkáknál, amelyek egyre gyakrabban választják a talpas betűtípusokat. Míg az elmúlt évtizedben mindenki a blokkos minimalizmust és talp nélküli betűket imádta, addig a Perplexity-től a Claude-ig az AI cégek most a serif fontok melegségét és ismerősségét keresik.
Charles Nix, a Monotype kreatív igazgatója szerint három fő ok húzódik meg a váltás mögött. Először is, az AI márkák emberibbnek akarnak tűnni – és mi lehetne emberibb, mint a könyvekből, újságokból ismert hagyományos betűk? Másodszor, ki akarnak emelkedni a tömegből: túl sok lett a "maximum egyformaság" az elmúlt 25 évben. Harmadszor pedig, ami régi, azt bölcsnek és megbízhatónak tartjuk – gondolj bele, mikor hallottál utoljára 80 éves kiberbűnözőről?
Itt van a paradoxon: a legújabb technológia öltözik fel hagyományos ruhába, mint egy gyerek háromrészes öltönyben. Az AI gépek még nem értik igazán a tipográfia művészetét és helyi sajátosságait, de a szakértők már tanítják nekik. Ez a trend mutatja, hogy néha a jövő felé vezető út visszafelé indul.
Ez a cikk egy szerkesztett kivonat - az eredeti, teljes anyagot itt olvashatod:
Eredeti cikk olvasása ↗Ha ezt végigolvastad, a magazin hírlevél is neked való.
Heti 2 levél. Kedden mi történt, pénteken mi számított.
1500+ designer már olvassa
Megerősítő emailt küldünk. Feliratkozással elfogadod az adatkezelési tájékoztatót. Bármikor leiratkozhatsz egy kattintással.
Kapcsolódó cikkek
Ha ez hasznos volt, a heti leveleink is azok lesznek.
Nem többet - jobbat.
1500+ designer már olvassa
Megerősítő emailt küldünk. Feliratkozással elfogadod az adatkezelési tájékoztatót. Bármikor leiratkozhatsz egy kattintással.


