Két berlini végzős megkérdezett 30 design vezetőt: véget vetett-e az AI a szakmájuknak? A válaszok meglepőek

Két berlini frissdiplomás megunta a design konferenciák örök AI-panelbeszélgetéseit, ahol mindig ugyanaz a kérdés hangzik el: "szóval végünk van?" Max Voigt és Erik Burdach ahelyett, hogy nevetgéltek volna a szorongó viccen, majdnem 50 interjút készített design vezetőkkel, ügynökségi fejesekkel és AI-provokátorokkal. A legjobb 30 beszélgetésből könyv lett, Are we cooked?! címmel - és a kötet pont attól izgalmas, hogy nem ad egyértelmű választ. A megkérdezettek között ott van a Kurppa Hosk, a Mutabor, a KMS TEAM, sőt az LVMH is, Boris Eldagsen fotóművész mellett, aki 2023-ban szándékosan visszautasította a Sony World Photography Award díját, hogy rámutasson az AI-generált képek problémájára.

A könyv szerkezete maga is szórakoztató: minden interjúalany kap egy oldalpárt egy idézettel, gyorstüzelős kérdésekkel és egy "kiértékelő lappal", ami úgy pontozza a lelkesedésüket és bizonytalanságukat, mintha ők maguk is átestek volna azon a gépi elemzésen, amiről beszélnek. Eldagsen a könyv legélesebb mondatát mondja: "Az AI mindent le tud váltani, ami csak 'elég jó'." Ez a mondat pontosan rávilágít a valódi kérdésre: nem az számít, hogy az AI tud-e tervezni, hanem hogy a kereskedelmi design valaha is célzott-e többre, mint hogy "elég jó" legyen. Andrea Ciulu válasza még frappánsabb: "Rúgj be, az AI nem tud." A vicc mögött komoly érv húzódik - az emberi hibázás, a hangulat, a közös másnaposság, ami összeköt egy kreatív csapatot, egyszerűen nem automatizálható.

A könyv egyik legjobb ötlete a "metafora radar", ami összegyűjti, hogyan nevezik a megkérdezettek az AI-t: van, aki fekete mágiának hívja, más egy gyenge gyakornoknak, megint más gyorsételnek - gyors, de nem kielégítő. Ha egy szakma még a saját metaforáiban sem tud megegyezni, nem csoda, hogy stratégiában sem. A Sprengsatz stúdió most Kickstarteren gyűjt egy 500 példányos limitált kiadásra - és ez pont annyira szűkre szabott projekt, amennyire lennie kell: nem egy nagy ítélet a szakma jövőjéről, hanem pillanatkép arról, mit gondolnak egymás közt a legérdekesebb szakemberek, amikor épp nem egy színpadon kell szerepelniük.