Jessica Hische kézírásos betűi lelki elsősegélyt nyújtanak a gyerekeknek

Egy rainbow ível a cím fölé, és pontosan tudod, mit jelent, mielőtt még elolvasnád a szöveget. Ez Jessica Hische új könyvének borítója, és jól mutatja, mire képes a betűrajzolás, ha nem díszíteni akar, hanem kommunikálni. Hische 2009 óta épít karriert - a Daily Drop Cap nevű személyes projektjétől jutott el olyan ügyfelekig, mint a Nike, a Tiffany & Co. vagy a New York Times -, most viszont a valaha volt legnehezebb megbízóval dolgozik: egy rosszkedvű gyerekkel.

A Tomorrow I'll Be Happy a harmadik kötet a Tomorrow I'll Be Brave és a Tomorrow I'll Be Kind után, és talán a legkényesebb témát dolgozza fel: azt tanítja meg a gyerekeknek, hogy a rossz napokat nem elnyomni kell, hanem átélni. Ez felnőtteknek is nehéz lecke, gyerekeknek pedig, akik a pillanatban élnek, még nehezebb. Hische megoldása nem a szavakban rejlik - kevés szöveget használ -, hanem a vizuális nyelvben: a kézírás szándékosan kicsit bizonytalan, kicsit görbe, mert így hitelesnek hat. A gyerekek pedig azonnal kiszúrják, ha valami mesterkélt.

A tanulság pofonegyszerű, és nem csak könyvekre igaz. A betűforma nem másodlagos díszítés a tartalom fölött - maga a tartalom. Egy "happy" szó, ami kicsit fáradtnak, kicsit kiküzdöttnek néz ki egy tökéletesen sima betűtípus helyett, többet mond el az üzenetről, mint bármilyen kísérő szöveg. Ha legközelebb egy márka arculatán dolgozol, tedd fel a kérdést: a betűid tényleg azt az érzést közvetítik, amit szeretnél?