Hogyan űzzem el a rémálom ügyfelet, hogy soha ne térjen vissza?

Vasárnap este bekattan a telefon, és már tudod: megint jön a "gyors kérdés". Ismerős? Egy kreatív szakember két éve dolgozik egy ügyféllel, aki minden projektet "egyszerű" feladatként indít, aztán félúton átírja a briefet, lezárt munkákat támaszt fel a holtak közül, és valahogy mindig sikerül újabb extra feladatot rásózni. A szakember szeretne végre búcsút mondani - csak épp annyira jól megy az igenmondás, hogy a felmondó emailje is bocsánatkérésnek hangzik.

A közösség tanácsai két táborra oszlanak. Van, aki szerint érdemes előbb egyenesen beszélni: fix brief, magasabb díjazás, vagy olyan szerződés, ahol a változtatás pénzbe kerül - ha az ügyfél ezt nem fogadja el, ő maga pecsételi meg a kapcsolat végét. Mások szerint, ha már biztosan döntöttél a válás mellett, nincs helye tárgyalásnak: nézd meg a szerződésed, tartsd be a felmondási időt, fejezd be a vállalt munkát, és kész. Az indoklás kérdésében is megoszlik a tábor: van, aki szerint semmivel nem tartozol, elég annyi, hogy "tele a naptáram". Más szerint az őszinteség egyfajta szívesség - lehet, hogy az ügyfél körül csak igenemberek vannak, és fogalma sincs róla, mennyire megkeseríti mások életét.

A gyakorlatban bevált recept egyszerű: egy hónap felmondási idő, világos átadási dátum, és egy őszinte jókívánság - ami pont, nem pedig egy újabb beszélgetés nyitánya. Egy stúdió pontosan ezt tette egy négyéves ügyfélnél, és a válasz mindössze ennyi volt: "Egyetértek." Sokszor ennyi az egész dráma. A tanulság pedig nem csak a búcsúzásról szól: szerződés, világos feltételek és ütemterv nélkül a következő rémtörténet garantáltan újra megírja magát.