Gotham Variable és a fejlődés művészete

A Gotham 25 éve létezik, és közben olyasmit ért el, ami kevés betűtípusnak sikerül: mindenhol ott van, mégsem koptatta el magát. A GQ-nak tervezett betűtípusból Obama kampányán, a Netflixen és a One World Trade Centeren át eljutott oda, hogy ma már a vizuális köznyelv része. Ez a fajta jelenlét paradoxont szül: minél szélesebb körben használnak egy formanyelvet, annál nehezebb vele egyedinek maradni. A Gotham mégis kibírta, amit sok korszakos betűtípus nem: nem vált saját korának bélyegévé.

Idén jött a Gotham Variable, a 25. évforduló apropóján. Sara Soskolne, a Monotype kreatív igazgatója 54 új köztes stílussal bővítette ki a családot, folyamatos súly- és szélesség-skálát adva a korábban fix változatokhoz. Soskolne közel két évtizede dolgozik a Gothamon, eredetileg a tervezőkkel, Jonathan Hoeflerrel és Tobias Frere-Jonesszal együttműködve - és ő maga mondja: a cél sosem az újragondolás volt, hanem hogy a betűtípus "belső logikáját" új helyzetekre fordítsa le. A Compact szélesség például évekig érlelődött benne, mire biztos volt benne, hogy tényleg hiányzik a családból.

A tanulság szerintem ide kívánkozik: a legtartósabb márkarendszerek nem azért maradnak életben, mert nem változnak, hanem mert elég erős a belső logikájuk ahhoz, hogy a változás ne törje szét az identitásukat. Az AI-korszakban, ahol bármiből végtelen variáció generálható, ez különösen éles kérdés. Nem az a nehéz, hogy több lehetőséget hozz létre - hanem hogy tudd, melyik tartozik még a rendszerhez, és melyik már nem.