Digitális mintákból kézi varrással texturált geometrikus kompozíciók születnek

Van valami furcsa abban, ahogy Ceren Muftuoglu dolgozik: a gép pontosságával indít, aztán mindent lerombol egy tűvel.

A folyamat két végletet köt össze. Muftuoglu digitálisan tervezi meg a geometrikus mintákat, kidolgozza az ismétlődő rendszert, majd ezt átviszi festett vászonra. Onnantól kezdve viszont kilép a képernyőről: pamutfonallal, kézzel varrja bele a vonalakat a vásznon keresztül, szálanként építve fel a kompozíciót. A szálak kicsit kiemelkednek a festett felületről, így a fény és a nézőpont változtatásával a kép szó szerint életre kel.

A trükk abban rejlik, hogy távolról a munkák szinte digitálisan renderelt látványt keltenek - tökéletes ritmus, éles gradiens. Közelről viszont eltűnik ez az illúzió: látszik a fonal feszültsége, a kéz apró bizonytalanságai, azok a hibák, amiket egy gép sosem követne el. Muftuoglu szerint az ismétlés nálad nem díszítőelem, hanem építőmódszer - pont ez engedi meg, hogy a rendszeren belül apró eltérések keletkezzenek.

Ez a projekt jó példa arra, hogy a digitális precizitás és a kézi munka nem feltétlenül ellenségek. Sőt: a kettő találkozásában születik meg az, amit se önmagában a kód, se önmagában a kéz nem tudna megalkotni.