Az ízlés a kétkezi munkából születik

Az Adobe MAX konferencián bejelentett újdonság egyszerű ígérettel jár: a Creative Agent leveszi a válladról a sokórás, aprólékos munkát, hogy "a stílusra, az ízlésre és a vízióra" koncentrálhass. Szép gondolat - csak épp pont fordítva működik a dolog. A cikk szerzője rámutat valamire, amit könnyű elfelejteni: az ízlés nem a semmiből terem. A pixelek tologatásából, a századik újrakezdésből, a kínos vázlatokból születik. Ha visszanézed a 15-20 évvel ezelőtti munkáidat, azonnal látod a hibákat - de akkor nem láttad őket. Ez a különbség az egyetlen bizonyíték arra, hogy a szemed fejlődött. És csak egy módon fejlődhetett: ha folyamatosan csináltad a melót, és tévedtél, majd újra tévedtél.

Itt jön a cikk legfontosabb felismerése: ez a fejlődés sosem a megrendelő visszajelzéséből jött. A kliens elégedett volt a munkáddal 20 éve is, és elégedett most is - mert ő sosem látta a hibákat. Csak te látod, utólag, egyedül. Ez azt jelenti, hogy a szakma minőségi kontrollja egyetlen ponton múlik: a tervező saját, folyamatosan élesedő szemén. Ha ez a "lassú munka" - a pixelek tologatása, az újrarajzolás, a negyedik átépítés - eltűnik, akkor nem a munka lesz rosszabb. Egyszerűen nem lesz, aki észrevegye, hogy rosszabb.

A szerző nem az AI ellen érvel - ő maga is használja ezeket az eszközöket. A gond az, hogy a lassú munka és a gondolkodás ugyanaz a folyamat volt, csak az egyiket számláztad ki. Ha kiveszed a végrehajtást, az ítélőképesség, ami mellékterméke volt, csendben eltűnik vele. És itt egy kényelmetlen kérdés marad: ha az ízlés a kétkezi munkából születik, mi marad a következő generációnak, amikor a kész koncepció kilenc másodperc alatt landol az ölükben, tanulság nélkül?