Az AI meghamisítja a portfóliódat. A második kérdést már nem tudja

Van egy jelenet a cikkben, ami mindent elmond: egy jelölt hibátlan case study-t mutat be egy banki onboarding folyamatról, minden megvan benne - kutatás, döntési napló, előtte-utána számok. Aztán jön egy egyszerű kérdés: mi majdnem ment élesbe helyette? Csend. Nem gyenge válasz jön - semmilyen válasz nem jön. A szerző szerint ez nem baleset volt, hanem a szakma egyik alapproblémájának lecsupaszítása.

A lényeg egyszerű: a portfólió régen drága volt elkészíteni, ma egy délután alatt összerakható MI-vel. Ami korábban azt jelentette, "képes vagyok erre a szintre", ma azt jelenti, "van előfizetésem". Ami viszont még mindig nem hamisítható meg könnyen, az a beszélgetés - pontosabban a második kérdés. Az első kérdésre bárki felkészülhet, akár élő MI-segítséggel is válaszolgatva közben. De a rákérdezésre, ami eltér a forgatókönyvtől, ami a majdnem-döntésekről, a megbánásról, egy konkrét keddi napról kérdez - arra nem lehet felkészülni. Ott dől el, hogy tényleg ott voltál-e a munkánál, vagy csak jól összeraktad az anyagot.

Neked mit üzen ez? A szerző szerint két különböző dolgot mérünk karrier közben: a szinted (level) - amit a szervezet ad, és látszik az elkészített munkákon -, illetve az érettséged (stage) - amit senki nem vehet el tőled, és csak élőben, nyomás alatt derül ki. A tanács konkrét: nézd át, mivel bizonyítanád a tudásod, és jelöld meg, mi artifact, mi élő helyzet. Ha minden e-mailben elküldhető, a bizonyítékaid gyengébbek, mint két éve voltak - nem a te hibádból. A megoldás pedig nem a paranoia mások iránt, hanem az őszinte kérdés önmagad felé: a saját munkád védelme mennyire megy a felszín alá?