A Thonik arculata az Orkest Phionnak olyan márkát ad, amilyen vándorló programja is

Egy vándorló szimfonikus zenekarnak nincs saját koncertterme - a Phion Gelderland és Overijssel tartományaiban lép fel, folyton változó helyszíneken, folyton más közönség előtt. Ez a fajta állandó mozgás komoly márkázási fejfájást okozhat: hogyan legyél felismerhető, ha semmi sem állandó körülötted? Az amszterdami Thonik studio erre egy meglepően egyszerű választ talált: hagyta, hogy a zene maga legyen az arculat alapja.

A megoldás középpontjában a GT Planar betűtípus áll, amelynek nem csak dőlt, hanem "retalic" változata is van - azaz hátrafelé dőlő betűk. Ez a betűtípus 90 fokos mozgástartományban játszik az egyenes, dőlt és visszadőlt formák között, pont úgy, ahogy a zene is váltogatja a hangulatát, tempóját, dinamikáját. Egy szó akár mindhárom stílust kombinálhatja egyszerre - és ez pontosan azt az érzést adja vissza, amit egy zenekar hangszerelése: kevesebb elem, több kifejezőerő. A Thonik nem hagyta, hogy ez a szabadság kontrollálhatatlanná váljon: egyetlen szabály tartja össze a rendszert - a szó első betűje határozza meg, milyen irányba "dől" a többi. Így minden kampány más karaktert kap, de mindegyik azonnal felismerhetően Phion marad.

A színhasználat ugyanezt a logikát követi: minden vizuális anyagnál a fotó domináns színét emelik át a tipográfiába, ami erős kapcsolatot teremt kép és betű között anélkül, hogy túlzsúfolt lenne az összhatás. A tanulság szerintem világos: nem attól lesz erős egy arculat, hogy minden elemben van mozgás vagy variáció, hanem attól, hogy minden változás mögött van ok. Itt a zene mozgatja a tipográfiát, a tipográfia mozgatja a kompozíciót - és ez a logikai lánc ad a rendszernek olyan stabilitást, ami egyben időtlenné is teszi.