A creative technologist szakértők a perifériáról a középpontba kerülnek

A cím sokat elárul: senki nem tudja pontosan definiálni, mi az a creative technologist, mégis mindenki hivatkozik rá. A szerep évtizedek óta létezik reklámügynökségeknél, kutatólaboroknál és élményalkotó stúdióknál, csak épp tucatnyi néven fut - UX engineer, design technologist, creative developer. Tina Tarighian, a Google Creative Lab szenior szakembere adja a legjobb magyarázatot: ők írják egy technológia első vázlatát, mielőtt a nyilvánvaló felhasználási módok megszilárdulnának. Az útja is beszédes - politológus szakról computer science diplomán, tokiói hedge fundon és egy net artist tanításán át jutott el oda, hogy ma Paris Hiltonnal fejleszt ADHD-barát appokat.

A cikk két végpontot különít el. Az egyik oldalon a kereskedelmi ág áll, amit a dotcom-boom hívott életre - olyan emberek kellettek, akik ugyanolyan magabiztosan beszélnek emberekkel, mint gépekkel. A másik végponton azok állnak, akik a technológiát művészi eszközként használják, mint Refik Anadol az adatszobrainál. A közös pont mindkét oldalon: a médiumuk maga a technológia, nem a végtermék. Blair Neal megfogalmazása pontosan ezt ragadja meg - ahogy a festőnek a festék és a vászon a médiuma, neki a technológia az.

A történet hat évtizedre nyúlik vissza: 1966-ban Bell Labs mérnökök és képzőművészek közös performansza indította el a mozgalmat, majd Muriel Cooper MIT-s workshopja, John Maeda Processing-je és a 2005-2015 közti ügynökségi aranykor formálta tovább. 2015 után a szerep szétdarabolódott - az Amazon Design Technologistnak, a Google UX Engineernek hívja ugyanazt. A tanulság egyszerű: ez nem egy új, felkapott szakma, hanem egy hat évtizede formálódó archetípus, ami most, az AI korában kerül végre reflektorfénybe. Ha te is a design és a kód határán mozogsz, érdemes megnézned, hova tart ez a szál.